A tűzbiztos házasság

Áron és Évi házassága súlyos válságba került. A Nyitott Szemmel magazin nyári házassággondozó táborában sikerült feltárniuk a problémájuk gyökerét és újra egymásra találniuk. De előtte Áron, sértettségét és büszkeségét félretéve, A tűzbiztos házasság c. házassággondozó film mintájára végigcsinált egy negyven napos programot, hogy felesége bizalmát, szeretetét visszanyerje. Annak ellenére kellett következetesen kedves, figyelmes gesztusokat tennie felesége irányába, hogy Évi lépten-nyomon visszautasította. Az egymásra találás örömeiről és küzdelmeiről beszélgetünk a táborozók körében.

Évi: Tizennégy éve vagyunk együtt és tizenkét éve házasságban élünk. Jó pár éve voltak közöttünk olyan problémák, amiket akkor nem beszéltünk meg. Most ezek újra előjöttek, de olyan mélyen érintettek bennünket, hogy szétmentünk. Elköltöztem, mert az életembe belépett egy másik férfi. Ez nagyon megviselte a házasságunkat, de Áron minden tőle telhetőt megtett, hogy helyrehozza.
Ny. Sz.: Mi miatt kezdett megromlani a kapcsolatotok?
Áron: Tulajdonképpen soha nem éreztük, hogy rossz lenne. Az eltávolodás megfoghatatlan, észrevehetetlen folyamat volt.
Évi: Soha nem bántott Áron, sem szóval, sem tettlegesen, ha otthon volt, segített. Alapvetően szerintem sem volt rossz együtt, ám az utóbbi két-három hónapban csak elmentünk egymás mellett, azt már nem nevezhettük együtt élésnek. Egyáltalán nem beszélgettünk és a gyerekek ezt mind érezték.
Áron: Elhidegültünk. Már csak éltünk egymás mellett.
Évi: Én a munkába temetkeztem. Bevállaltam minden hétvégét, minden piros betűs ünnepet, eleinte a pénzkereset miatt, később a menekülés végett. Sokszor mondtam Áronnak, a munkahelyemen legalább megköszönik, amit teszek, nem úgy, mint itthon. Nem szerettem otthon lenni, amikor ő otthon volt. Soha nem voltak közös hétvégéink nem csak együtt, de még a családdal sem. Utólag már bánjuk, hogy nem hallgattunk a mamára, amikor figyelmeztetett, hogy ebből problémák lesznek.
Áron: Váltásban dolgoztunk. Amikor ő hazajött, nekem mennem kellett és fordítva. Még hétvégén sem láttuk egymást.
Éva: Akkor úgy éreztem, hogy a lelkemben vége mindennek. Nem éreztem magam sem nőnek, sem feleségnek. Ki is mondtam, hogy nem szeretem őt, nem érzem jól magam vele, semmit nem érzek iránta… És ebben a helyzetben jött az az illető, akivel mindent meg tudtunk beszélni…

Elfojtott érzelmek után családi dráma

Ny. Sz.: Hogyan derült ki ez az egész? Egyenesen Áron szemébe néztél és elmondtad, hogy van egy másik kapcsolatod?
Évi: Azért ez nem volt ilyen egyszerű.
Áron: Arra lettem figyelmes, hogy a kisfiam szobája tele van új játékokkal. Kérdezem, honnan vannak ezek, anyád vette? Mire a kisfiú: „mindig jön értünk egy bácsi, aki a McDonald’s-ba visz minket, ő vette nekem.” Ez után tört ki a balhé. Annyira megviseltek a történtek, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy Évi elköltözzön.
Ugyan még szerette volna megvárni a kisfiúnk óvodai ballagását, de nem tudtam elviselni, hogy nap mint nap lássam, tapasztaljam, hogy ő nem úgy érez irántam, ahogy én iránta.
(Áron nem tudja visszafojtani a könnyeit.)
Ny. Sz.: Mennyi ideig volt Évi távol?
Áron: Szerencsére csak egy napig. Hála Istennek, hogy nem adtam neki több időt a másik kapcsolatra… Amikor Évi elment, én vittem a gyerekeket iskolába, óvodába. Megkérdeztem a gyerekeket, mit szeretnének ebédelni? (Most már mindketten zokognak.)
Évi: A kisfiú azt mondta, milánóit szeretne. Erre Áron: én nem tudom úgy elkészíteni, mint Anya… Amikor Áron elmesélte ezt, nem tudtam nem hazamenni.
Ny. Sz.: Hogyan fogadták a visszaköltözésedet?
Évi: Amikor hazaköltöztem, voltak még problémák. Hetente kaptam bántást, mondhatni ok nélkül. Az apósom a lányunkat beavatta a problémába, így ő is ellenem fordult. Mint anyának nagyon fájt. Mindig a gyerekeim voltak az elsők, nem Áron, talán ez sem volt helyes. A kislányom mégis odamondta: „Ha apa tette volna ezt, még elmegy, mert ő férfi, de én hogy tehettem, ilyet?” Akkor döbbentem rá, hogy mit tettem.

A nagymama mentőöve

Áron: Amikor bajba kerültünk, édesanyám lejött hozzánk, hogy segítsen. De nem a „pici fia” mellé állt, hanem objektíven próbált segíteni. Évit is józanította: „hiába vagy most szerelmes, itt van a családod, ott is eljönnének majd a hétköznapok”. Sokat beszélgettem édesanyámmal, ő kérlelt, hogy jöjjünk el a táborotokba, adjunk még egy esélyt a kapcsolatunknak. De előtte odaadta nekünk a Tűzbiztos házasság című filmet, ami egy házasság helyreállításának negyvennapos programjáról szól. A filmben a feleségnek lesz egy szeretője, de szépen levezeti, azért menekült bele egy romantikusnak ígérkező kapcsolatba, mert a férje elhanyagolta. A férj elhatározza, hogy visszahódítja a feleségét. Rádöbbentem, hogy nagyon szeretem Évit és nem veszíthetem el. Ha csak a szemrehányások röpködnek közöttünk, nincs sok esélyem, hogy minden visszarendeződjön. A film ezt segített megérteni és ötleteket adott ahhoz, hogyan tehetem nyilvánvalóvá számára a szeretetemet.

A büszkeség leküzdése új fordulatot hoz

Ny. Sz.: Hasonló esetben az ember elcsügged, dacos lesz és már csak a büszkeség végett is az egyszerűbb utat, a szakítást választja. Te mégis elhatároztad, hogy harcolni fogsz Éviért.
Áron: Beláttam, hogy a sok vita a csavargásaim miatt volt. Ha este tízig dolgoztam, nem volt kedvem hazamenni, mert nem kaptam meg azt a törődést, amit szerettem volna. Ezért kimaradoztam. Amikor eltávolodtunk egymástól, nekem is lett egy barátnőm, aki megértett, de mi tudtuk, hogy nem mélyülhetünk el ebben a kapcsolatban. Csak lelki barátság volt közöttünk. Éviéknél is így indult, csak náluk szerelem lett belőle. Hozzáadódott, hogy Évinél mintha eljött volna az az időszak, hogy ő már nem kell senkinek. Amikor megláttam, hogy nagyon is kell másnak, rádöbbentett, hogy vissza kell szereznem őt.
Ny. Sz.: Évi, miután visszamentél a családodhoz mennyi idő telt el, míg a bizalom helyreállt?
Évi: Most két hete tart, hogy nem kapok bántást, de a féltékenység benne van Áronban.
Áron: Talán a bizalom helyreállítása a legnehezebb. A hazaköltözés után, amikor a WC-re ment, már mentem utána, nem telefonál-e? Nagyon idegesített, hogy lekódolta a telefonját és a száma is titkosított volt. De mint kiderült, ő is nézte az én telefonomat. Nem tudtam elviselni, hogy titkolózik előttem. Akkor úgymond megbocsájtottam, de elraktam azt a dolgot a polcra. De nem szeretném egy esetleges vita közben a fejéhez vágni ezeket.
Voltak rossz pillanatok az ágyban is. Várni kellett, időt kellett hagyni egymásnak, hogy felejtsünk.
Évi: Én bízok és hiszek Áronban.
Ny. Sz.: Évi, hogyan sikerült ennyire hamar túltenni magad az új kapcsolatodon?
Évi: Hála Istennek, nem volt hosszú távú közöttünk a kapcsolat, így én már fel tudtam dolgozni, hogy vége.

Tűzbiztos tanácsok

Ny. Sz.: Áron, beavatnál bennünket abba, hogyan nyerted vissza Évi szeretetét?
Áron: Ugyanúgy éltük át minden lépést, mint a film szereplői… Nálunk az nehezítette a helyzetet, hogy van két gyermekünk, akik szintén átélték ezt. Ugyanazok voltak Évi reakciói, mint a filmbeli nőnek. Sokáig elutasító volt, de azért előbb megtört, mint ő. Ha virágot vittem neki, nem a kukába dobta ugyan, de úgy elrakta, hogy utána már nem találtuk meg sehol. Sokáig kiborított ebben a tűzoltásban, hogy csak én oltom, ő meg még rak is a tűzre…
Évi: Örültem a gesztusainak, de furcsa volt ennyi év után ez a sok szeretet és törődés. Idáig miért nem figyelt ennyire rám? Ami nagyon meghatott, hogy megkért, vegyem fel a karikagyűrűmet. Nem értettem, miért fontos neki, mert a munkám miatt nem szerettem viselni. Örömmel fogadtam a reggeli kávét, ez is olyan furcsa volt. A kezdet kezdetén volt ilyen figyelmes a kapcsolatunk, mint most. Mintha újra kezdenénk az egészet… Újra szerelmesek vagyunk egymásba. (Mélyen egymás szemébe néznek és nevetnek.)
Ny. Sz.: Mit tettél hozzá a film tanácsaihoz?
Áron: Reggelente lestem, mikor ébred, hogy addigra elkészüljön a kávéja, vittem azonnal a kedvenc kekszével. Vagy korábban, amikor hazaértem a munkából, megettem a vacsorát és leheveredtem a tévé elé, a gyerekeknek meg betettünk egy-egy filmet. Most pedig, amikor hazamegyek, lefoglalom a gyerekeket, még akkor is, ha nagyon fáradt vagyok. Évivel jókat beszélgetünk, úgy, hogy a gyerekek tátott szájjal hallgatják. Ha lehet, elmegyünk sétálni… Most már sokkal jobb szívvel megyek haza. Sok mindent nem is tudtunk egymásról. Például vettünk görkorcsolyákat, csak lestem, Évi milyen vagányul belepattant és ment… Én sokat edzettem, de magamban. Most már edzőterembe is együtt járunk. Soha nem gondoltam volna, hogy neki is igénye van rá. Egy-két trükköt tanulhattam a filmből, de a mi helyzetünk más volt.
Évi: Most sokat olvasunk. Eddig csak a tévé, rádió, DVD volt… ezek lassan háttérbe szorulnak, mert már van miről beszélgetnünk. Eddig a gyerekektől kaptam minden szeretetet, most pedig pont fordítva: Áron figyelmessége még most is levesz a lábamról.

A hibákból okulva

Ny. Sz.: Mit tudnátok tanácsolni más, hasonló helyzetben lévő pároknak?
Évi: Lehetőleg minden problémát beszéljenek meg, mielőtt bármit lépnek. Akkor is, ha jó, akkor is, ha rossz dolgok érik őket. Mi sajnos soha nem beszélgettünk. Úgy éreztük, nincs miről beszélgetnünk. Érdekes, hogy mostanában van miről beszélgetnünk. Olyan dolgokról is, amikről azelőtt soha. Furcsa dolgok történnek velünk, de jók… Legyenek sokat együtt, legyenek közös kikapcsolódásaik. Mi tizennégy év alatt soha nem voltunk együtt sehol. Az utóbbi időben a gyerekekkel is voltunk már két helyen.
Áron: Mindig akarniuk kell együtt megoldani a problémákat . Ha az egyik fél talpraesettebb, akkor is vonja be a társát. És természetesen egy férjnek jobban oda kell figyelnie a feleségére. Én sajnos hagytam, hogy Évi irányítsa a kapcsolatunkat. Emlékszem, amikor a kislányunk megszületett, sétáltunk, és Évi előkapta a jegygyűrűt, hogy ő megvette, s rá pár hónapra bejelentette, hogy megyünk a hivatalba… Ő már be volt érve, én még nem. Ha én lettem volna a határozottabb, nagyobb biztonságban érezte volna magát és jobban tisztelt volna.
Ny. Sz.: Amikor eljöttetek ide, Törökkoppányba, már túljutottatok a mélyponton. Adott-e nektek valami pluszt ez a tábor? Milyen terveitek vannak, ha hazamentek?
Áron: Ha még itt lennénk egy hétig a táborotokban és Évi sokat látná azt a kisbabát… (A táborozók figyelme egy, az édesanyja kezében édesen szundikáló kéthónapos babára esik, mindenki  felszabadultan nevet.) De félretéve a tréfát, a nagylánnyal össze kell hoznom őket, hogy valóban meg tudjon bocsájtani. A gyerekeknek is el kell mondanom, hogy én is hibáztam.
Évi: Nagyon sokat köszönhetünk ennek a tábornak. Sokat tanultunk a házasságról, hogyan figyelhetünk jobban egymásra, és nagyon jó tanácsokat kaptunk a gyereknevelésről. Rádöbbentett a hibáinkra, hogy ketten kellettünk ahhoz, hogy a helyzet így elmérgesedjen.
Jóleső érzés, hogy köztetek lehetek, és elmondhatom, hogy helyrejött a házasságunk. Mostanra sikerült a problémáinkat megbeszélni és megoldani, de nagyon nehéz időszakot éltünk át. Annyi mindent másként értelmeztem, mint ahogy Áron gondolta. Én sokszor bántásnak éltem meg bizonyos dolgokat, ami ő nem is annak szánt. Itt döbbentem rá arra is, hogy mindent kivettem Áron keze alól. Mindenre azt mondtam: majd én elintézem, mert olyan munkaköröm volt, hogy bármit el tudtam intézni. Mivel mindent én intéztem, így ő nem volt benne a megoldásokban. Így nem lettek közösek a gondjaink és az örömeink sem. Eddig a pénzkereset volt az első helyen, mert nekünk is vannak hiteleink, amire az anyagiakat elő kell teremteni. Szükséges dolgozni és kell a pénz, de rájöttem, hogy a család a legfontosabb.
Áron: Azt, hogy végleg elfelejtsük a sérelmünket, még gyakorolnunk kell, de mindketten jó úton haladunk e felé. Én most már tudom, hogy ki áll felettem … Évi is sokszor mondta, mintha mellé állt volna az Isten, szinte érezte. A tüske bennem van még, de szeretném, ha teljesen elmúlna, s akkor lehetne a mi kapcsolatunkból is tűzbiztos házasság. Ahogy tapasztaltuk is, vannak csodák, és mi bízunk benne.

Comments are closed.

Read more:
Megőrizhető-e a szerelem a házasságban? I. A bizalmas, meghitt kapcsolat titka

Lehetséges-e, hogy évtizedeken keresztül lobogó szerelemmel szeresse egymást két ember? Vajon képesek vagyunk-e tartósan erre az intenzív érzésre? Míg millióknál magától értetődőnek, természetesnek és tartósnak …

Close