Különbözünk, de miért?

Dr. Matus István pszichiáter

A nő és a férfi agy működése közti eltérés évszázadok óta izgatja a kutatókat. Nemcsak azért, mert az óvodai vécében felfedezett különbség iránti érdeklődés felnőtt korra is megmaradt, hanem mert a történetileg kialakult férfiuralmat a férfiak igazolni, a nők pedig aláásni akarják. Gustave Le Bone, aki a tömegek lélektanáról értekezett – és mellékesen nőgyűlölő volt –, 1879-ben azt írta, hogy „a nők agymérete közelebb áll a gorillákéhoz, mint a kifejlődött férfiagyhoz”. Inspirációját Paul Broca munkásságából merítette, aki megmérte 292 férfi és 140 nő agyát, és a különbség átlaga 181 gramm, vagyis 14% volt. A vita persze azóta is tart, vajon mi következik ebből, és igaz-e ez az eredmény. Amikor ugyanis figyelembe vették az életkort, a magasságot és a testsúlyt, kiderült, hogy a nők agya relatíve nagyobb. Hoppá! Ráadásul Sandra Witelson agykutató kimutatta, hogy a nők agyában némely területen több idegsejt zsúfolódott össze, mint a férfiakéban. Lám csak, mindig az derül ki, hogy nem a méret számít.

Izgalmasabbak azok a kutatások, amelyek nem a nemek harcához kívánnak munícióul szolgálni, hanem a férfi és a nő eltérő, egymást kiegészítő képességeit vizsgálják. Na persze itt is folyik az ádáz vita, mert sokan ebben is a nők alázásának eszközét látják, s a talált különbségeket bagatellizálják. Megfelelő érveléssel nyilván ki lehet mutatni, hogy a banán és a kókuszdió gyakorlatilag azonos, de ezt csak addig lehet komolyan hinni, míg az embert fejbe nem dobják banán helyett kókuszdióval.

Nevelés vagy a hormonok játéka?

Az első kétségbevonhatatlan adat, hogy a férfi- és női agy minőségileg más, a mellékvese megnagyobbodással született kislányok viselkedésének megfigyeléséből származott. Ők, mivel születésüktől magas volt a férfi nemi hormon szintjük, imádtak focizni, bunyózni, utáltak szoknyában járni, és kiütést kaptak a konyhai tevékenységektől. Mások azt tapasztalták, hogy a kisfiúk, ha választhattak, mindig a fémjátékokat, a lányok meg a babákat részesítették előnyben. Amikor kiderült, hogy ez a különbség a majmoknál is megvan, nem lehetett többé arról elmélkedni, hogyan alakítja a konzervatív nevelés két lábon járó nemi sztereotípiákká a gyerekeket. A tanuláshívőknek ugyancsak nagy pofon volt, amikor napvilágot látott, hogy egy dominikai faluban a fiúk egy részét enzimdeficit miatt tévedésből lánynak nevelték, ám amikor kamaszkorukban leszállt a heréjük, megnőtt a péniszük, testalkatuk pedig férfiassá vált, minden tekintetben férfivá váltak. Mindez persze csak arról szól, hogy a nemi szerepek, nemi identitás és irányultság a hormonok műve, s ebből még nem következik, hogy a fiúk jobbak a matekban, a lányok meg a főzésben. Pedig ha annyit mondok, fészek, a férfiaknak az jut eszükbe, hogy meg kell szerezni és védeni, a nőknek pedig, hogy be kell rendezni és takarítani. Ha azt mondom, hús, akkor a férfi elindul vadászni, a nő pedig nekiáll sütni. Ha azt mondom, gyerek, akkor a férfi szól a feleségének, hogy „sír a gyerek”, a nő pedig megy és megvigasztalja. Az eltérő, nemi szerepekhez tartozó tevékenységek más és más szellemi és fizikai képességeket kívánnak. A nő nem lenne jó vadásznak, és hazafelé még el is tévedne, a férfiról pedig vígjátékot lehet forgatni, amikor ő vigyáz a gyerekre.

A női agy fő szervező elve az empátia, a férfiagyé a rendszeralkotás.

a női agy gondolkodása a spagettira hasonlít

a női agy gondolkodása a spagettira hasonlít

A különbség már gyermekkorban meglátszik: ha kislányok síró babát kapnak, öltöztetik, etetik, babusgatják, a fiúk meg szétszedik, hogy meg nézzék, mi adja a síró hangot, mitől mozog a szeme. Amikor ezek a kislányok felnőnek, feleségül mennek ezekhez a kisfiúkhoz, és aztán ők azok, akik eljönnek pszichoterápiára, hogy megértsék, miért nem működik a házasságuk. Hát tényleg, miért is nem működik? Mert a nők tovább tudják öltöztetni, etetni, babusgatni a férjeiket, de a férfiak nem tudják szétszedni feleségüket, hogy megnézzék, hogyan működik. Mintha hiányozna a tartós közös érdeklődés. A nőket ugyanis az emberi kapcsolatok és a lélek működése, míg a férfiakat a tárgyak és folyamatok működése érdekli. A nők ezért nagyon jók az elmeolvasásban, azaz jól kitalálják mások szándékait, érzelmeit. A férfiak viszont jobban értik a világ működését, és átlátják a bonyolult anyagi folyamatok szabályszerűségeit. Megérteni, miért sír egy csecsemő és megérteni a fekete lyuk titkát egyaránt nagyszerű dolog, de merőben más agyműködést igényel. Az anyag és a világ folyamatait leíró nagy rendszereket – fizika, filozófia stb. – férfiak alkották meg. Erre lehet mondani, hogy a nők el voltak nyomva, és ez igaz. De legalább száz éve a nőknek már van lehetőségük bizonyítani, mégis kevés az elméleti fizikus nő – a nőbe bújt férfi. Az elmeolvasási képesség jól tesztelhető olyan képekkel, amelyeken különböző érzelmi állapotban lévő embereknek csak a szemük látszik. A nők ebben általában jobbak, de a férfiak közt sem mindenki analfabéta.

Női agy, kontra férfi agy

a férfi agy gondolkodását a gofri rácsvonalaihoz tudnánk hasonlítani

a férfi agy gondolkodását a gofri rácsvonalaihoz tudnánk hasonlítani

A lányom szerint teljesen egyértelmű, hogy férfi vagyok. Ugyan én hordtam ki, szültem meg, és szoptattam kilenc hónapon át. Mindezek a tagadhatatlan tények azonban jóval kevesebbet nyomnak a latban, mint többrendbeli, a normális nőkre állítólag nem jellemző tulajdonságaim. Például hogy a gyűrűsujjam mind a két kezemen hosszabb a mutatóujjamnál. Hogy nem tudok egyszerre többfelé figyelni, mondjuk telefonálás közben valaki mással is fecsegni. Hogy tudom, merre van észak, nem szoktam eltévedni, és a Kazinczy utca sarkánál akarok befordulni, nem pedig annál a sárga háznál, ahol csíkos napernyők állnak a cukrászda előtt.

Legfőképpen pedig azért vagyok nyilvánvalóan férfi, és nem nő, mert ha valaki elsírja nekem a gondját, akkor meg akarom oldani a helyzetét, és konstruktív tanácsokat osztogatok, ahelyett hogy együtt érző szavakat mormolva simán csak végighallgatnám az illetőt. Mindez nem annyira az én nemi hovatartozásom zavaráról árulkodik, mint inkább arról, menynyire művelt pszichológiai téren a mai ifjú nemzedék. Nem volt ez mindig így. Annyit ugyan különösebb lélekbúvári képzettség nélkül is tudtunk valamennyien, hogy férfiak és nők néha nagyon eltérő szabályok szerint működnek, ám a két nem agyának alapvető eltéréseire akkor figyelt fel igazán a nagyközönség, amikor 2003-ban Simon Baron-Cohen publikálta Elemi különbség című könyvét. A cambridge-i egyetem autizmuskutató központjának ebben fejtette ki azt a gondolatát, hogy igenis létezik női és férfi típusú agy. A nőit az empátia jellemzi a legerősebben, így gazdája ösztönösen megsejti mások érzéseit, és megfelelő érzékenységgel reagál rájuk. Ez ad magyarázatot arra, hogy a kislányok miért nem próbálják meg leszorítani egymást a dodzsem pályáról, és miért szaladnak megvigasztalni zokogó társukat. Ezzel szemben a férfi típusú agy fő erőssége a rendszerezés. Ha tehát valakinek ilyen szerv rejtőzik a koponyájában, akkor az illető ösztönösen megérti a különböző szerkezetek működési szabályait, és maga is igyekszik rendszereket létrehozni. Ezt az agyat látjuk működés közben, amikor hároméves unokaöcsénk kiszereli a falból a telefondugót, mialatt apukája a garázs előtt hengerfejpakolást cserél nagy becsben tartott ócska autóján.

Agyunk neme nem feltétlenül azonos biológiai nemünkkel

–                    hangsúlyozta Baron Cohen –, mindössze az átlagot tekintve több nőnek van női, és több fér finak férfi jellegű agya. A bestseller listák élére azonban nem a cambridge-i kutató, hanem az amerikai neuropszichiáter, Louann Brizendine könyvei kerültek fel, előbb A női agy, majd A férfi agy. Az orvosnőt medika kora óta érdekelte a női agy kémiája, illetve az, hogyan hatnak a hormonok a nők hangulatára, érzelmeire és viselkedésére, ami magyarázatot adhat a két nem közötti félreértésekre. Vegyük az egyik leggyakoribb konfliktusforrást, amelynek a neve: „te nem értesz meg engem.” A feleség most esett haza a munkahelyéről, ahol felidegesítette a főnöknője, és ékesszólóan ecseteli a férjének a főnökasszony alávalóságát. Azaz csak ecsetelné, mert a férj közbevágva kapásból felsorol ötféle lehetséges megoldást, és nem érti, a párja ezen miért sértődik meg.

„A nő azt szeretné, ha elmondhatná a mindennapi problémáit, és mivel verbalitásban jobb a férfinál, a beszámolója érzelmekkel túlfűtött lesz – magyarázza Révész Renáta Liliána pszichológus, tanácsadó tréner. Közben a problémaközpontú megoldáshoz szokott férfi csak vár, vár, hogy kiderüljön, igazából mi a gond, majd elkezdi magyarázni, mit kellene csinálni. A nő azonban éppen nem akar semmit sem csinálni azzal, hogy megbántotta a főnöke, csak azt akarja, hogy megértően végighallgassák. A barátnők azért tudnak jobban segíteni egymásnak, mert nagyszerűen képesek együtt szidni az embereket, és ezzel levezetik az érzelmi feszültséget.” Az agykutató szemével nézve ugyanez a szituáció azt bizonyítja, hogy az agy beszédért és hallásért felelős területén a nők esetében 11 százalékkal több idegsejt található.

Miért beszélnek többet a nők?

A kommunikációért felelős idegsejt kapcsolatok kialakulását elősegíti a női nemi hormon, az ösztrogén is, ezért a lányok már kiskorukban beszédesebbek a fiúknál. Egy lány háromszor annyi szót mond ki egy nap, mint egy fiú, és gyorsabban is beszél. A férfi nemi hormon, a tesztoszteron viszont csökkenti a beszélgetés iránti vágyat. Brizendine szerint ez az oka annak, hogy a nők egy életen át elégedetlenek a házastársukkal, mert az nem érdeklődik kellőképpen a társas élet iránt, és nem érez késztetést hosszas beszélgetésekre. A nő úgy érzi, a párja nem szereti kellőképpen. Vagyis bizonyára szereti, de akkor miért nem mutatja ki jobban? Miért felejti el a nyolcadik évfordulójukat? Miért szervez külön programot? Miért nem veszi fel a mobilját, ha látja, hogy ő hívja? Az nem jó kifogás, hogy éppen értekezleten ül. A nők részéről egy kapcsolatban sokkal hamarabb kialakul a kötődés – mondja a pszichológus. A férfi nehezebben adja a kötődését, hosszabb időre van hozzá szüksége. Ez a »miért nem hív már?« fázisa: a nő szenved attól, hogy a másik nem telefonál, miközben a férfi nem is gondolja, hogy kellene. Ennek az az oka, hogy másképp fejlődünk érzelmileg. A kisfiúk gyorsan megtanulják, hogy náluk a testi kontaktus le van tiltva, két-három éves korukban már nem engedik, hogy simogassa vagy megpuszilja őket a mamájuk. A kötődés kimutatása a férfiaknál felnőttként is kevésbé demonstratív, és ettől a nők sokat szenvednek.”

A férfi a kötődéstől fél, a nő a kapcsolat elveszítésétől

noi-ferfiAz agykutatók szerint a női agy a férfinál jóval élénkebb riadó jelzéssel reagál a párkapcsolati konfliktusokra. Ilyenkor lényegesen esik a szerotonin, a dopamin, valamint a kapcsolati hormonnak számító oxitocin szintje, emelkedik viszont a kortizol nevű stressz hormoné. Ez a hormonális változás szorongásos fantáziákat vált ki, a nő azt hiszi, a párja el fogja hagyni. A férfi önértékelésének alapja főként az a képessége, hogy megőrizze függetlenségét, míg a nőé az, hogy képes bizalom teli kapcsolatok fenntartására. Így aztán – állítja Brizendine –, a női agy számára a legnagyobb stressz faktort az a félelem jelenti, hogy elveszít egy létfontosságú támogatást nyújtó, szoros kapcsolatot. Mindkét nemnek megvannak a maga erősségei és gyengeségei, de ez nem jelent alá és fölé rendeltséget.

A szakemberek sokáig azt hitték, a két nem magatartása közötti különbségek azzal magyarázhatók, hogy lánynak vagy fiúnak nevelték őket. A legújabb kutatások azonban mind azt hangsúlyozzák, a férfi- és női agy különbsége biológiai alapú is, nem csupán a kultúra és a szocializáció hatásara fejlődnek ki.

Ma már tudjuk, hogy az agy alapvetően nőies jellegű. Nyolchetes koráig valamennyi ember egyforma, ám ha ekkor tesztoszteronlöket éri, az agya férfiaggyá fejlődik, míg ha a hormonadag elmarad, nőivé válik. A fiú- és lánymagzatok agyában eltérő idegsejt kapcsolatok alakulnak ki, amelyek később számos különbséghez vezetnek. Baron-Cohen és cambridge-i kutatótársai például úgy találták, a kisfiúk már egynapos korukban is nagyobb érdeklődéssel tanulmányozzák az ágyuk fölé akasztott mobiljátékot, mint az arcokat, míg a kislányoknál ez pont fordítva van. Louann Brizendine szerint sincsen uniszex agy. Nem magyarázható szocializációval például az az eset, amelyet a saját gyakorlatából említ. Az orvosnő egyik betege óvodáskorú kislányának csupa fiús játékot vásárolt, ám egy nap a gyerekszobába lépve azt látta, hogy a kislány nyugtató szavakat mormolva ágyba fekteti és gondosan betakargatja piros tűzoltóautóját. Vagyis a kisgyereknek már ekkor egyértelműen női agya volt. A biológiai különbségek elméletét egyesek azért találják aggasztónak, mert attól félnek, felhasználásával megkérdőjelezhető a nemek egyenrangúsága. Valójában mindössze arról van szó, hogy mindkét nemnek megvannak a maga erősségei és gyengeségei, de ez nem jelent alá-fölé rendeltséget. Mások a nemi sztereotípiák megerősítésétől tartanak, a kísérletek azonban csak azt vizsgálják, az egyén menynyiben tipikus vagy nem tipikus képviselője a nemének.

Comments are closed.

Read more:
A tűzbiztos házasság

Áron és Évi házassága súlyos válságba került. A Nyitott Szemmel magazin nyári házassággondozó táborában sikerült feltárniuk a problémájuk gyökerét és újra egymásra találniuk. De előtte …

Close