Megőrizhető-e a szerelem a házasságban? I. A bizalmas, meghitt kapcsolat titka

Lehetséges-e, hogy évtizedeken keresztül lobogó szerelemmel szeresse egymást két ember? Vajon képesek vagyunk-e tartósan erre az intenzív érzésre? Míg millióknál magától értetődőnek, természetesnek és tartósnak bizonyul a szeretetet s annak kifejezése, mások képtelenek őrködni e csodálatos érzés felett. Tehetünk-e valamit a szerelem visszanyerése érdekében, vagy bele kell törődnünk az idővel kialakuló új helyzetbe?

 

Egyesek romantikus ködbe burkolózva készülnek a házasságkötésükre. A felhőkben járnak, álmokat kergetnek, s úgy gondolják, magától értetődő, hogy boldog lesz a végkifejlet, leendő házasságuk. Képtelenek elhinni, hogy közéjük is betörhet a monoton hétköznapok, a növekvő feszültségek romboló munkája, hogy kialakulhat egy harmadik felé is a házaséletet próbára tévő vonzalom, vagy kárt okozhatnak kapcsolatuknak az anyagi problémák, a családi konfliktusok.

Mások, ugyan alkalmatlannak érzik magukat a házasságra, de félnek a konkrét problémákkal szembesülni. Mivel jelenlegi helyzetükben jól érzik magukat, feltételezik, hogy a házasság megkötésével mindez csak jobb lehet. A házasságot egyfajta biztosítéknak tekintik a boldogságra, pedig a tények azt igazolják, hogy a házasság felnagyít minden olyan – akár magukban, akár a másikban meglévő – problémát, ami felett a szerelmesek szemet akartak hunyni.

A harmadik csoport – merthogy csak optimistán van értelme a házasságkötésnek – szintén felelőtlenül magabiztos a házassága sikerében. Ők azok, akiknek nincs szükségük mások tanácsára. Partnerük a szerelem hevében a tenyerén hordozza őket, és ők el is várják, hogy kielégítse minden igényüket, vágyukat az elkövetkezendő ötven évben. Az ilyen emberek eljövendő boldogsága attól függ, hogy milyen mértékben szolgálja majd ki a társuk az igényeiket.

Csak egy egészen szűk réteg az, akikről elmondható, hogy reális céljaik és elképzeléseik vannak az együttélésről. Ők tudatosan megtervezik a közös jövőt. Időt szánnak a másik alapos megismerésére és kapcsolatuk intimitásának kialakítására – rendszerezi tapasztalatait dr. Ed Wheat a Szerelemről minden házaspárnak című könyvben.

Kutatások szerint a szerelem érzéséért felelős hormon már két év után kiürül a szervezetből. Amikor ezt a fiatalok felfedezik magukon vagy a társukon, rendszerint pánikba esnek, ezt kérdezve maguktól: Ettől kezdve kiürült a kapcsolatunk? Van-e értelme szenvedélyek nélkül az életnek? Talán e felfokozott érzés újbóli és újbóli átélésének a vágya hajtja egyik kapcsolatból a másikba a párokat… S a hiba, természetesen, általában nem bennünk van. A másik vált unalmassá, kispolgárivá és még fel is szedett jó pár kilót…

 

Vajon visszaszerezhető-e a szerelem?

Tragédia-e, ha úgy érezzük, hogy már nem vagyunk szerelmesek a házastársunkba?

Ez attól függ, mi marad a lángoló szerelem után, hogy mire épült a kapcsolat. Ahol elsősorban a szexuális vonzalom hozta össze a párokat, általában mindössze 3-5 évig működőképes egy párkapcsolat. A tartós házasság azonban a jó alapozással kezdődik, ezért már a házasságkötés előtt szükséges a sarokpontok kitűzése és az elköteleződés arra, hogy a másik boldogságának érdekében a szükséges lemondásokra, áldozathozatalokra mindkét fél nyitott legyen.

Mit tegyünk, ha egy napon rádöbbenünk, hogy lapos és unalmas a házasságunk? A szélesebb tömegek a menekülés útját választják, mert mindennek az okát inkább a másikban látják, mint magukban. Arra, hogy a házasságuk ellaposodásához mindketten hozzájárultak, általában csak a további, elrontott kapcsolataik döbbentik rá az így gondolkodókat. Ha az első jelekkel történő szembesülésekor vészjelzésként fogjuk fel a helyzetet, még sokat tehetünk a kapcsolat értékének helyreállításáért.

A házassági szakértők szerint ezekben az esetekben a házasság meghittsége, intimitása csorbult, amely tudatos odafigyeléssel, néha szakember bevonásával újra felépíthető. A meghittséget kapcsolatunk különböző területein érzékeljük, ezért az alapelvek négy irányból közelíthetők meg: Érintkezés testileg, érzelmileg, értelmileg és lelkileg. Nézzük át – a teljesség igénye nélkül –, mit tehetünk annak érdekében, hogy kapcsolatunkat ismét a meghittség, az intimitás jellemezze, és megerősödhessen újra a társak között a bizalom?

 

Az intimitás helyreállítása

Ahhoz, hogy a kapcsolatban a párok jól érezzék magukat, intimitásra van szükség. Vagyis az érzelmi közelségnek egy olyan különleges megnyilvánulására, amelynek jellemzője, hogy mindketten odafigyelnek a másikra, és készek viszonozni a házastárs érzelmi megnyilvánulásait. Érezniük kell, hogy kölcsönösen nagyon sokat jelentenek egymásnak. Természetesen ehhez a finomhangolódáshoz időre van szükség, de megéri, mert egyedülállóvá és semmihez sem hasonlíthatóvá teszi a kapcsolatot.

A házasság intimitása általában már az első gyermek megszületésével módosul, mindezt megfogalmazhatjuk úgy is, hogy kibővül a kör. A figyelem ettől kezdve nagyrészt a gyermekre irányul, ami az első időkben természetes, de ez a helyzet gyakran konzerválódik. Pár év elteltével a férj szinte kiszorítva érzi magát felesége szeretetköréből, minden élménybeszámoló a kicsi fejlődéséről szól, arról nem is beszélve, hogy a gyereket folyton a házaságyban találja.

A férjek gyermekük iránt érzett rejtett féltékenysége megrontja a szülő-gyerek kapcsolatot is. A feleségeknek mindenképpen szükséges átgondolniuk, vajon hogyan kaphatna férjük több figyelmet? Hogyan tudnának kiszorítani néhány napot arra, hogy kettesben elutazzanak valahova? „De a nagymama elkényezteti… egy hétbe is beletelik majd, mire visszaáll a megszokott életritmusa…” – aggódnak a nélkülözhetetlen anyukák. Pedig a nagyszülőkre is szükségük van a gyerekeknek, akiknek a kényeztetéséről – kiemelt, esetleg „megvásárolt” szeretetéről – mindannyian őrzünk kedves emlékeket.

A férjek is sokat tehetnek annak érdekében, hogy részesei legyenek „a családi bizalom körének”. A nevelésben, a háztartási feladatokban aktív szerepet vállalva a férj megismerheti felesége terheit, küzdelmeit, és ezáltal együtt érzőbbé válhat. Míg korábban egy-egy virágcsokorral, kedves ajándékkal, szép szavakkal vagy egy vacsorameghívással meg tudta nyerni felesége szeretetét, a megváltozott családi helyzetben inkább egy közös főzés, a gyerekekkel való foglalkozás során érzik a nők, hogy fontosak férjeik számára, hogy azok értékelik egyhangú munkájukat. Vagyis, a terhek növekedésével módosulhat a másik szeretetnyelve is!

 

Milyen szálak összefonódásából épülhet újra a házastársak közötti intimitás és a bizalom?

–           Gyengéd testi érintés;

–           az érzelmek megosztása;

–           közvetlenség gátlások nélkül;

–           belső védekezések szükségtelensége;

–           nyílt kommunikáció és őszinteség;

–           értelmi egyetértés lényeges kérdésekben;

–           lelki harmónia;

–           a házastárs érzelmi reakcióinak megfigyelése;

–           hasonló értékítélet, közös titkok;

–           őszinte megértés, kölcsönös bizalom;

–           meleg intimitás, biztonságérzet és megpihenés;

–           érzékelhető közelség;

–           szeretetteljes részesedés a szexuális gyönyörökben;

–           s szerelem jeleinek szabad kimutatása és elfogadása;

–           kölcsönös felelősség és gondoskodás;

–           maradandó bizalom.

Mindez a szeretet ötféle megnyilvánulási formájában ölt testet.

(Dr. Ed Wheat – Gloria Okes Perkins: Szerelemről minden házaspárnak)

 

 

Gyengéd érintések

Az udvarlás időszakában a legtöbb pár számára kiemelkedő jelentőséggel bír a testi érintés. A szerelmesek simogatással, öleléssel is kifejezik egymás számára az érzéseiket, gazdagítják, árnyalják vele a kommunikációjukat. Ekkor még nagyon fontos számukra a másik fizikai közelsége, közeledése, ami a házasságkötés után nagyon gyakran megszűnik a legtöbb kapcsolatban. A testi érintés kódja megváltozik. A szeretetnek ezt a fontos metakommunikációs kifejezési módját lefoglalja a szexuális közeledés üzenete. A feleség tudni véli: ha férje megérinti a kezét, már az egész testét akarja. „Most? Éppen ebédfőzés közben, amikor vendégeket várunk? Lajos, nem szégyelled, hogy neked mindig csak ezen jár az eszed?”

Míg a nőknek a gyöngéd érintés elsősorban azt az üzenetet hordozza, hogy „szeretlek, mindenestül elfogadlak, gyönyörű vagy, számíthatsz rám, együtt mindent megoldunk”, addig a férfiak a gyönyör kezdeményezésének élik meg. Talán a félreértések elkerülése végett úgy egyértelműsítik egymás számára a párok a testi érintés jelentését, hogy az csak a szexuális közeledés kódja lesz. Ezzel a mítosszal száműzik maguk közül a meghittség és a gyengédség – főleg a hölgyek számára fontos – kifejezési formáját. Miközben távol tartják magukat egymás fizikai közeledéséitől, éppen a testi érintés hiánya miatt érzelmileg kiszáradnak.

Egyes pszichológusok szerint napjaink túlzott szexközéppontúsága nem más, mint érzelmi támaszkeresés, a gyengédség utáni vágy, amelyet minden ember igényel, de kultúránkban csak nagyon elvétve találhat meg.

Az érintés a világ legtermészetesebb és legalapvetőbb szükséglete. A másik gondoskodó érintése olyan szükséglet, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Már születésünkkor az érintés volt az elsődleges kommunikációs kapcsolatunk. A kisgyermek érzelmi és testi fejlődésnek feltétele a cirógatás mint a szeretet üzenete. Ez a felnőttkorral sem változik: továbbra is szükségünk van meleg, biztató, meghitt, szexuális tartalmat nélkülöző érintésre, akár tudatosul bennünk, akár nem. Hogy mennyire fontos mindenkinek, jól példázza, hogyan hat az idősekre egy-egy ölelés, simogatás. Az öregség jelei miatt már nem szeretik őket megérinteni, és ezt tudva ők is kerülik a testi közelséget. Mégis, szinte gyógyítóan hat a testi érintés, amitől napokra erőt kapnak, vidámabbak lesznek.

Noémi, aki elvált szülők gyermekeként nőtt fel, felnőtt korában osztotta meg velem a következőket: „Számítástechnika órán megállt mögöttem az egyik osztálytársam, hogy segítsen. Miután beállította a gépet, és kijavította a hibámat, kedvesen megsimogatta a hajamat. Semmiféle tudatosság vagy közeledési szándék nem volt ebben, ő talán észre sem vette, hogy megsimogatott, de a gyöngéd, célzatosságtól mentes érintés hatására hihetetlenül mély zokogás tört ki belőlem. Akkor döbbentem rá, hogy engem már évek óta nem simogatott meg senki sem, s hogy mennyire hiányzik a szülői szeretnek ez a kifejezési formája.”

Sokan azzal az indokkal hárítják el a testi érintkezést a házastársukkal, hogy ők mások, nekik valójában nincs szükségük rá. Viszont érdemes lenne azt is mérlegelniük, hogy társuk számára ez mennyire fontos lehet. Ha valaki képtelen a szeretetét ezen a módon is kifejezni, érdemes megkeresni annak a valódi okát. Az igaz szeretet a Teremtő ajándéka. Annak pedig minden kifejezési módja megtanulható!

 

Sz.Á.

One comment

  1. Kovács Lászlóné (Méryen) 2015.03.22. at 19:38

    Már 52 éve vagyunk házasok. Nagy szerelem volt a miénk. Minden akadályt leküzdő, mély és őszinte szerelem. Nem bújtunk azonnal az ágyba. Először jól kiismertük egymást. A másik fél viselkedését különböző helyzetekben, a köztünk lévő különbségeket, hogy tudjuk kezelni. Persze ez nem volt annyira tudatos, mint ahogy itt leírtam. Csak figyeltünk egymásra. Mindketten nehéz helyzetben voltunk, nem volt megértő a családunk, nem volt sok pénzünk, egyszerűen szerettük egymást, ez volt a mi kis vagyonunk.
    Végül is nagy családi viharok után összeházasodtunk. A férjem igazán odaadó és szerető volt.
    Én is igyekeztem mindent megtenni, hogy megfeleljek neki. Mindig úgy öltöztem és tisztán, lássa őneki akarok tetszeni. Nem maradt el a finom vacsora sem. Közben múlt az idő, de mi továbbra is szerettük egymást. Soha nem éreztem monotonnak a házasságunkat. Sokat dolgoztunk, és ha volt eredménye együtt örültünk. Gyerekeinket felneveltük és soha nem hallottak bennünket veszekedni.
    Ez az idill addig tartott, amíg a munkahelyemen, valaki megjegyezte, ne bízzak annyira a férjemben
    Mindenki tudta a környezetünkben, hogy 100%-ig megbízunk egymásban.
    Attól kezdve sokat gyötrődtem. Nem tudtam, vagy nem akartam elhinni, hogy megcsal.
    Ő észre vette a változást rajtam, és el kellet mondani mi bánt. A végtelenségig tagadta a dolgot.
    Mindent megtett, hogy bizonyítsa hűségét. Azért maradt bennem egy kis tüske sokáig.

    Közben múlt az idő, Azt vettük észre, hogy újra szerelmesek lettünk egymásban, ami még most is tart. Bizony-bizony az idős ember is lehet újra szerelmes. Még most is azt érzem az a fiatal izmos férfi fekszik mellettem aki volt régen. Őt mindig azzal a szemmel nézem, és nem öregnek látom.
    Érzem Ő is így van vele.
    A mai fiatalok nagyon pénz orientáltak, ha nincs egyszerre, felrúgnak mindent. Vége a szerelemnek.
    Sokszor láttam már milliós lakodalmakat és utána egy két év , jött a válás. Nem becsülik meg a jót, mert könnyen hozzá jutnak. Ha nehézségekbe ütköznek, nem akarnak küzdeni, inkább hátat fordítanak..
    Ha már szeretik egymást, tudjanak a másikért küzdeni, elfogadni a rigolyáit és nem lelépni egyszerre. Mindkettő félnek vannak olyan viselkedési gondjai ami a másiknak nem tetszik.
    Fogadják el olyannak egymást amilyen és próbáljanak összhangba jönni egymással. Tudom ha akarja mindegyik fél menni fog.

    Méryen…
    .

Pingbacks

Read more:
Segítség! Kamasz lett a gyerekem! 1. rész

A gyermeknevelés során a kamaszkor bölcs kezelése a szülőnek az egyik legnagyobb kihívás. A tizenévesekkel ilyenkor megfordul a világ, és lázadnak minden hagyományos érték ellen. …

Close