A kamasz gyermek nevelése


A gyermeknevelés során a kamaszkor bölcs kezelése a szülőnek az egyik legnagyobb kihívás. A tizenévesekkel ilyenkor megfordul a világ, és lázadnak minden hagyományos érték ellen. Igaz-e az állítás: „ezt a világmegváltó időszakot csak túlélni lehet? Vagy mi, szülők is tehetünk valamit annak érdekében, hogy minél zökkenőmentesebben teljék a „vajúdási folyamat míg a serdülőből érett, felelős személyiség válik?
 
Hogy egy kicsit könnyebben megértsük egymást, válogattunk néhány summás gondolatot a Nyitott Szemmel magazin  kamaszokkal foglalkozó írásaiból, interjúiból.

 

©      „A kamaszkor a felnőtté válás vajúdási fájdalma – szülő és gyerek számára egyaránt.”

©      Ha egy gyermek érzelmi igényei ki vannak elégítve, érzi a bizalmat, a szeretetet, az elfogadást, értékelik és biztonságban érzi magát, valószínűleg nem fog kisiklani az élete.

©      Ha egy gyerek megkapta a családban kiskorától a szeretetet és a törődést, akkor lehet, hogy kamaszkorában átmenetileg nagyon bolondnak tűnik; lehet, úgy érzik a szülők, hogy olyan értékrendet képvisel, amihez nekik a világon semmi közük nincsen, de azért ez előbb-utóbb lezajlik, és a családból hozott minták mindennél erősebben érvényesülnek.

©      A serdülő számára nagyon fontos, hogy elfogadják a kortársai. Ez az énkeresés része.

©      A kamaszgyerek a csomagoláshoz nem igazán ért. Amit érez, azt ösztönösen és azonnal, abban a formában nyilvánítja ki, ahogy első gondolatként átvillan az agyán.

©      Ha egy családban biztonságban érzi magát a gyerek, mert határok vannak, a szabályokat a szülők és a gyerekek is betartják, valószínűleg túlzott kilengések nem fognak előfordulni.

©      A legeslegsúlyosabb problémákat az elhanyagolás okozza, amikor a kamaszgyerek magára marad. Ezen nem az anyagi elhanyagolás értendő, hanem az érzelmi távollét, a szülői törődés, a személyes jelenlét hiánya.

©      A kamaszok nagyon is igénylik a szülő támogatását. Csak észrevétlenül, a háttérből tegye, úgy, hogy ez ne legyen ciki számára.

©      Bár a kamasz még gyerek, a szülőnek meg kell előlegeznie a bizalmat, hogy képes a gyermeke az ő közbenjárása nélkül is helyes döntéseket hozni. Ez természetesen kisebb-nagyobb bukásokkal is együtt jár majd, hiszen ezek még csak az első kísérletek. Ilyenkor a szülő legyen nagyvonalú, tegye félre a megsértett büszkeségét, és szelíd, tapintatos módon, észrevétlenül maradjon a gyermeke mellett, hogy helyrehozhassa az esetlegesen elhibázott döntései következményeit.